A természet bosszúból szerencsétlenné tette a trattenbachi embereket. Hogy miért? Elmesélem!
A schneebergi Trattenbach közelében volt egy bánya, amelynek járatai csupa aranyat és ezüstöt rejtettek. A hegyekben élő bányászok ezért hihetetlen gazdagságban éltek, nem úgy, mint a szegény trattenbachiak, akik gyakran kegyetlen csínyekkel törtek borsot a bányászok orra alá. Egyszer a bányászok és a falusiak kuglijátékban mérették meg magukat, amikor az egyik bányász olyan szerencsétlenül gurított, hogy fejen talált egy falubélit, aki összeesett és meghalt. A halott édesanyja mérhetetlen fájdalmában bosszút esküdött és elátkozta a bányászfalu kevély lakóit. Az anyatermészet meghallgatta a gyászoló asszony szavait, és szörnyű járványt küldött a bányászokra a bányát pedig elnyelte a föld, a helyét pedig vad, fehérvirágú mák nőtte be. Ezt a helyet ma Schmelzhofnak nevezik a trattenbachiak.
Az anyatermészettől azonban nemcsak a rossz emberek nyerik el méltó jutalmukat, hanem a jók is.
Winzendorf- Muthmannsdorf közelében még ma is állnak Emmerberg várának romjai, emlékeztetve a letűnt korok dicsőségére. A vár alatt állt egy kis kápolna a temető közepén, amelyet egy idős ember és a fia, Ludolf gondozott. A szorgalmas fiú minden nap egy vödör friss vizet hozott a völgyben folyó patakból, hogy megöntözze a sírkert virágait. Egy nap egy vadász tévedt a Schneeberghez, összetalálkozott Ludolffal, és vizet kért tőle, hogy szomját olthassa. A fiú szívesen teljesítette a vadász kérését, és friss vízzel kínálta a messziről jött vadászt, majd a kápolnához vezette az idegent, hogy ott megpihenhessen. A vadászt annyira meghatotta a fiú nagylelkűsége, hogy engedélyt kért idős apjától, hagy vigye magával Bécsbe, a hercegi udvarba. Az idős ember habozott, ezért az idegen elmondta neki, hogy ő nem más, mint a bécsi herceg, ezért az öreg végül beleegyezett. Azt gondolta az öreg, hogy így talán Ludolfból gazdag és délceg lovag válhat. Így is lett, a jószívű Ludolf nemes úrként tért vissza a bécsi szolgálatból, és a hegytetőn megépíttette Emmerberg büszke várát. A palota romjai még ma is állnak, és éjjel-nappal őrzik a Schneeberg keleti hágóját.
Alsó-ausztriai népmondák, Josef Pöttinger, Archiv Kiadó, Bécs, 2005.
Mondák Ausztriából, Friedl Hofbauer, Hölder-Pichler-Tempsky Kiadó, Bécs, 2000.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése